A pozitív adóslista olcsóbb hiteleket hozhat

A BG Hitel és Lízing Zrt. valamint a Lízingszövetség is szorgalmazza a pozitív adóslista felállítását, mely biztonságosabbá tenné a magyar hitelezési rendszert és csökkentené a hitelköltségeket is a lakosság felé. A pozitív adóslista bevezetésének gondolata először 2002-ben merült fel. Szakértők szerint akár piaci alapon, állami kényszer nélkül is érdemes lenne létrehozni a listát.

Az adóslisták a hitelezés biztonságát hivatottak szolgálni, s tartalmuk alapján pozitív, illetve negatív csoportba sorolhatóak. A negatív lista azon adósok adatait tartalmazza, akik valamilyen mértékben elmulasztották adósi kötelezettségeiket, vagy vétettek a hitelezési szabályok ellen. A pozitív, vagy teljes körű lista ezzel szemben minden olyan adós adatait mutatja, aki hitelt vett fel valamely pénzügyi intézménytől – azaz az adóslista adatszolgáltatóitól. „Az adatszolgáltatók számára egyértelműen a pozitív adóslista hordoz több információt és jelent nagyobb biztonságot a kockázatok megítélésében „– emeli ki Hegedűs Éva a BG Hitel és Lízing vezérigazgatója.

A Lízingszövetség véleménye szerint is fontos lenne a pozitív adóslista létrejötte, hiszen a lízingcégek ügyfeleikkel sokszor csak a finanszírozott eszközök forgalmazóin keresztül kerülnek kapcsolatba. „Az önkéntes adatszolgáltatás esetén is célszerű elérni, hogy legalább a finanszírozott ügyfelek 50%-a szerepeljen az adatbázisban. A tapasztalatok szerint az ügyfelek 98-99%-a hozzájárul az adatai közzétételéhez, ezért egy ilyen típusú adatbázis visszamenőleges adatfeltöltéssel már 1 év után releváns információkat tud szolgáltatni a finanszírozók felé.„hangsúlyozta Lévai Gábor a Lízingszövetség főtitkára.
Gyakorlati példák külföldön

A listák kialakítása a nemzetközi tapasztalatok szerint kötelező jelleggel, vagy piaci alapon is megtörténhet. A kötelező adósnyilvántartások tagjait törvényben előírt feltételek kötelezik az adatszolgáltatásra, és a tagok számára – szintén szabályozottan – hozzáférhetőek a központi rendszerben tárolt adatok. A piaci alapon működő adósnyilvántartások – vagy credit bürók - tagjai önszántukból, és jól felfogott érdekből szolgáltatnak adatot a központi rendszernek. Mind a kötelező, mind a piaci hitelnyilvántartó rendszerek referenciákat nyújtanak tagjaiknak az ügyfelek hiteleiről, így segítve az adott hitelügylet kockázatának elbírálását, s növelve a hitelezés biztonságát.

A gyakorlatban létezik példa egy országon belül párhuzamosan működő piaci és kötelező jellegű adósnyilvántartó rendszerek létezésére, és vannak példák csak piaci és csak kötelező rendszerekre is. Az adóslisták szervezési módja nem befolyásolja működési céljukat, maximum hatékonyságuk lehet eltérő. Az adósnyilvántartó rendszerek a tagok kockázatkezelési céljai mellett felügyeleti szerveknek, és statisztikai célokra nyújtanak információt.

Az Európai Unió minden országában működik valamilyen hitelnyilvántartó rendszer. A pozitív adóslista használata a gyakorlatban is elterjedt Európa szerte, az Egyesült Királyságban, Írországban, Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában, Belgiumban és Olaszországban működik pozitív adós-nyilvántartási rendszer.

A credit bürók leginkább a kötelező nyilvántartások hiányában jöttek létre. Angliában például nincs kötelező hitelnyilvántartó rendszer, ezért piaci alapon szerveződő adósnyilvántartás működik, s ugyanez a helyzet Görögországban is. Az Egyesült Királyságban párhuzamosan több pozitív adóslista is létezik. Ausztriában és Németországban a kötelező nyilvántartó rendszer magas küszöbértékeket szab meg az adatszolgáltatáshoz, ezért a credit bürók, a kimaradó információkat összegyűjtve sikeresen működhetnek.

Magyarországon először 2002-ben merült fel a pozitív adóslista létrehozásának gondolata a Bankszövetség és a Jegybank részéről. A teljes körű adósnyilvántartás mellett szólt a 2001-ben bevezetett állami kamattámogatás hatására jelentősen fellendült lakossági jelzáloghitelezés is.

A pozitív lista előnyei egyértelműek a bankok számára, de az alacsonyabb hitelezési kockázat egyéb járulékos hasznot is eredményez. A hitelek megnövekedett biztonsága pénzügyi stabilitást is jelent. Ez főleg olyan esetekben játszhat szerepet, ahol a háztartási eladósodottság mértéke a pénzügyi stabilitást veszélyezteti: a túlzott tehervállalás, és a bedőlt hitelek nemzetgazdasági szinten éreztetik hatásukat.

A banki kockázat csökkenésének szintén járulékos hatása a kockázati felár csökkenés, ami a lakosság számára is csökkentett hitelterheket jelent.

A pozitív lista ellen szóló érvek nem a bankok oldaláról érkeznek, hanem a listára kerülő adósok részéről. A negatív listára egyértelműen azok kerülnek, akik nem tartják be a hitel szerződés szabályait. A pozitív listára viszont a „jól viselkedő” adósok kerülnek fel, ami adatvédelmi és személyiség jogi kérdéseket vet fel. Ezekre az ellenérvekre az önkéntes feliratkozás vagy a nagyon szigorú lekérdezési és adatkezelési szabályok jelenthetik a megoldást.

A magyar pozitív adóslista megalkotása körüli folyamatok és viták 2002-ben indultak el, a Bankszövetség és a Jegybank kezdeményezésére. 2006-ban a pozitív adóslista terve mellé állt a PSZÁF is, és az állampolgári jogok országgyűlési biztosa Lenkovics Barnabás is pozitív véleményt fogalmazott meg a lista felállításáról. Az adatvédelmi biztos azonban ellenezte a lista felállítását, az alkotmányos jogok sérelme miatt. Ennek ellenére 2007 első felében, a pénzügyi szektor bizakodva várta a pozitív adóslista Magyarországi bevezetését.

Cikkajánló:

$$837$$

$$838$$

$$839$$