Ingatlanpiaci zuhanás rántja vissza a brit gazdaságot

Angliában már a pénzügyminiszter is példátlan recesszióról beszél, amit elsősorban az ingatlanpiac visszaesése okoz. A font romokban hever, az amerikai válsághoz hasonló feltételek a szigetországban is adottak.

Az első őszi kereskedési napon a font 1,23 euróig, illetve rövid időre 1,80 dollár alá zuhant Londonban. Az euró soha nem volt ilyen erős a brit valutával szemben, a dollárárfolyam pedig majdnem háromévi mélypont a font szempontjából.

A piac elsősorban Alistair Darling pénzügyminiszter azon hétvégi - mind szakmai, mind politikai körökben máris rendkívül erősen bírált - kijelentésére reagált, miszerint a brit gazdaság hatvan éve nem volt olyan rossz állapotban, mint most.

A fonton Gordon Brown kormányfő azonnali, kármentő célú nyilatkozata sem segített. Brown a BBC-nek kijelentette, hogy a brit gazdaság megfelelő helyzetben van a piaci viharok átvészeléséhez.

A piacot mindazonáltal nemcsak Darling váratlan szavai sokkolták. Charles Goodhart, a Bank of England monetáris tanácsának egykori tagja, a patinás London School of Economics egyetem gazdaságtan-professzora a The Daily Telegraphban azt írta, hogy Nagy-Britannia legalább egy évig, de inkább még tovább tartó, súlyos recesszió előtt áll, és az ezt kísérő ingatlanpiaci zuhanás meredekebb lesz, mint a 90-es évek eleji recesszió idején volt.

Ez utóbbinak máris erőteljes jelei mutatkoznak. A Bank of England friss adatsora szerint júliusban az egész országban mindössze 33 ezer új jelzáloghitel-kérelmet hagytak jóvá a folyósító bankok, 71 százalékkal kevesebbet, mint a tavalyi azonos hónapban.

A brit ingatlanárak ebben a rendkívüli hitelszűkével jellemzett környezetben - több évi meredek felfutás után - most már nagy ütemben zuhannak: a legutóbbi országos felmérés 10 százalékos átlagos árzuhanást jelzett 12 havi összevetésben. Ez 1990 óta a legnagyobb éves lakóingatlan-áresés a brit piacon.

Nagy-Britanniát - az euróövezeten kívüli legnagyobb EU-gazdaságot, a világ negyedik legnagyobb gazdaságát - a többi európai országnál messze nagyobb mértékben sújtja az amerikai nem elsőrendű - subprime - jelzálogadósi körből kiindult likviditási válság, amely a banki szférából egyre inkább átgyűrűzik a reálgazdaságba.

A brit lakóingatlan-szektor finanszírozása ugyanis hasonló bajokkal küszködik, mint az amerikai: a nagybani likviditási piacon megszorult bankok igencsak megszigorították a lakossági ingatlanhitelezés feltételeit, ugyanakkor tízmilliók tartoznak igen jelentős jelzálog-kötelezettségekkel a bankoknak, és e hitelek fedezete maga az ingatlan.

A brit lakásár-defláció jelenlegi üteme azonban már felidézi a "negative equity" jelenségének korábbról jól ismert rémét. A kifejezés azt jelenti, hogy az adott lakóingatlan értéke - a jelzálogkölcsön fedezete - az ingatlanra felvett jelzáloghitel összege alá csökken; ilyen esetekben a jelzálog-folyósító bankok rendszerint további fedezetet követelnek az adóstól. Ha az adós ezt nem tudja nyújtani, a bank visszabirtokolhatja az ingatlant. Ebben a helyzetben a lakossági fogyasztás recessziós időszakokra jellemző ütemre lassult.

Cikkajánló:

$$1045$$

$$1044$$

$$1043$$