Az új lakástámogatás alig ér valamit

Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

A 2009. július 1-től megszüntetetni tervezett jelenlegi, és az október 1-jétől bevezetni tervezett új lakástámogatási rendszer pénzügyi egyenlege a Társaság a Lakásépítésért Egyesület szerint erősen negatív, átlagosan huszadára csökkennek a lakástámogatások. Szakmai szempontból érthetetlen, hogy az építési szezonban között nem lesz lakástámogatás Magyarországon.

A lakástámogatások (szocpol, kamattámogatások) megszüntetésével évi átlagosan 56 milliárd forintot terveznek elvonni a lakásügyből.

A kormány a 2009. október 1-jétől bevezetendő, évi 2,5 – 3 milliárd forintos költségvetési támogatást jelentő új rendszertől azt is várja, hogy a lakásépítések élénkítik az építőipari termelést, kedvezően befolyásolják az ingatlanpiaci folyamatokat, és új munkahelyeket is teremtenek.
 
Ez a kalkuláció nem értelmezhető. A lakáságazatból 2009. július 1-jétől kivont, évi átlagosan 56 milliárd forint támogatás helyébe lépő évi 2,5 - 3 milliárd forintos támogatási volumentől nem ösztönzés, hanem drasztikus visszaesés várható.
 
Az intézkedés egyetlen elvi pozitívuma, hogy a munkahely megtartó, gazdaságélénkítő, költségvetési bevételeket jelentő lakásépítések támogatását megkülönbözteti a használt lakások támogatásától.
 
Ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy a jelenlegi támogatások hozzávetőleg huszad részétől várja az állam a lakásépítési ágazat fellendülését, bármilyen válság kezelését. Pedig mára egyértelművé vált, hogy az építőiparon belül a lakáságazat helyzete a legrosszabb, ezt mutatják az utóbbi időszak KSH jelentései is. Amíg más építőipari ágazatok 1.800 milliárd forintos ösztönző csomagot kapnak, a lakásépítési ágazattól további forráselvonás történik.
 
A kormányzati álláspont szerint a jövő hónap elején megszűnő jelenlegi lakástámogatási rendszer a következő három évben több mint 170 milliárd forint (évi átlagosan 56 milliárd) megtakarítást jelent a költségvetésnek.

Az építések, újlakás vásárlásoknál ez egyáltalán nem igaz, hiszen ezek egyértelmű szufficittel járnak a költségvetés számára (Áfa, Szja, Tao, járulék bevételek), ráadásul a bevétel az építés évében keletkezik, a kiadás pedig több éven át elnyújtva. Az állam jobban jár az építések támogatásával, mintha a munkanélkülivé válóknak kellene szociális, munkanélküli ellátásokat fizetni.
 
Az elérhető forinthitelek megszüntetése, majd töredék volumenben hozzáférhetővé tétele a lakosságot ismét a devizában történő eladósodás felé tereli. Az elérhető forinthitelek megszüntetése újra termeli a devizahitelekkel járó kockázatokat, ráadásul akkor, amikor állami program a „bedőlt devizahitelesek” megmentése.
 
A gazdaság és a lakásügy alapvető problémája a magas, 15-20% körüli piaci kamatszint. Ennek a kialakulására a lakosságnak nem volt alakító hatása, ilyen körülmények között a lakásügyekben az állam nem hagyhatja magára a lakosságot, a lakásépítési ágazatot.
 
Magyarországon a lakásügyi támogatások aránya európai összehasonlításban szerénynek mondható. Európai átlagban az államok GDP arányosan 1,5%-ot költenek lakástámogatásokra, ez a mérték ma Magyarországon 0,9% körül van. A 9.000 milliárd forintos magyar költségvetéshez képest pedig a lakástámogatások (beleértve a használt lakásokhoz fűződő támogatásokat is) 200 milliárd forintos éves összege sem eltúlzott. Ráadásul az éves lakásügyi kiadás nagyobb része a korábbi évek támogatásaihoz kötődik, amelyekkel kapcsolatban a költségvetés korábban már realizált bevételeket is. A lakásügyi kiadások bemutatásakor értékelni kell, hogy a lakásépítésekkel kapcsolatban a költségvetés számára milyen bevételek folytak be, hány munkahelyet tart fenn az ágazat.
 
Európa szerte a gazdasági válságkezelés és a munkahely megőrzés domináns eszköze a lakásépítések támogatása. Reméljük, hogy a nagy hazai munkaigényű, a minőségi, élhető lakókörnyezet, energiatakarékos, alacsony költséggel fenntartható lakásállomány kialakítását biztosító lakásépítési ágazat leépülése nem közömbös a politika számára.
 
Nem túl bíztató az a jövőkép, ahol nem fontos a lakásépítés. Márpedig a megszűnő tervezőirodákat, leállt gyárakat, megszűnt kereskedéseket és kivitelezői struktúrákat, valamint forgalmazó cégeket nem lehet pár év után egyszerűen „feltámasztani”.

Cikkajánló:

$$1867$$

$$1866$$

$$1865$$