Moszkvai ingatlanügy nem ügy
Felmentő ítélet született első fokon.
Bűncselekmény hiányában felmentette a volt moszkvai nagykövetet és hat társát a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet eladásával kapcsolatban hűtlen kezelés, valamint bűnpártolás és okirat-hamisítás miatt emelt vádak alól a Budapest Környéki Törvényszék szerdán. Az elsőfokú döntés nem jogerős, az ügyészség bűnösség kimondása érdekében fellebbezett, így a büntetőper a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódhat másodfokon.
A büntetőperben kiderült, hogy az orosz főváros szívében, nem messze a kormányzati negyedtől található ingatlannak csak a felépítményi része volt a magyar állam tulajdona, a telek azonban az orosz államé volt. Egy 1973-ban megkötött kétoldalú egyezmény értelmében pedig az orosz kormány egyetértése nélkül azt nem lehetett eladni vagy átengedni másnak, az orosz kormánynak tehát vevőkijelölési joga volt. A védelem ennek kapcsán egy szakértői véleményre hivatkozva hangsúlyozta, hogy ebben az ügyben nincs értelme szabad piaci értékről beszélni, hiszen a vádbeli ingatlan csak korlátozottan forgalomképes.
A vádlottak az eljárás során mindvégig tagadták bűnösségüket.
Az ügyész korábban perbeszédében, majd szerdán a felmentő ítélet után előadott fellebbezésében is letöltendő börtönbüntetést tartott indokoltnak az egykori nagykövet esetében, és felfüggesztett szabadságvesztést a korábbi államtitkár, valamint az MNV megvádolt vezetői esetében.
A büntető törvénykönyv szerint hűtlen kezelést az követ el, "akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz".
A bíróság szóbeli indoklásában kiemelte, hogy a bűncselekmény tényállási elemei közül több is hiányzik. Az elsőrendű vádlott nem volt vagyonkezelő és nem is állt szándékában vagyoni hátrányt okozni.
Abból a tényből, hogy a magyar állam által eladott ingatlant néhány hónap múlva a sokszorosáért adták tovább, még nem következik, hogy áron alul adták el, hogy bűncselekmény történt, hiszen az épület és a telek egységes tulajdona egy kézben már jóval nagyobb piaci értéket képviselt. Ráadásul a magyar állam a nemzetközi egyezmények miatt kereskedelmi célokra sem használhatta a korlátozottan forgalomképes ingatlant, amelynek a fenntartási költsége már a vádbeli időszakban évi másfél milliárd forint volt - sorolta a bíró.
Hangsúlyozta: semmi nem támasztotta alá azt a vádirati állítást, hogy az elsőrendű vádlott a vevő érdekében járt el, vádlott-társai pedig tudva az okozott vagyoni hátrányról és a valótlan tartalmú okiratokról bűnpártoló módon mégis fedezni próbálták a moszkvai nagykövetet.
A bíró órákon át ismertette mindazokat a hivatalos iratokat, leveleket, amelyek azt támasztották alá, hogy a vádlottak - különösen Horváthné Fekszi Márta - magas szakmai színvonalon végezték feladatukat az ingatlan eladása ügyében és jogszerű, korrekt eljárásra törekedtek.
A bíró több ponton kifogásolta az egyébként "nem szokványos" ügyben a korábbi eljárást. Szóvá tette, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) vizsgálata során olyan ügyvéd járt el Moszkvában és tartott meghallgatásokat, aki a sértett képviseletét is ellátó ügyvédi irodában dolgozott. Továbbá az ügyvéd nem volt jogosult szolgálati titkok megismerésére. A Kehi államtitkokat közölt nyíltan az ügyészséggel, továbbá az ügyészség által kirendelt szakértők úgy adtak szakvéleményt, hogy nem tájékoztatták őket az ingatlan értékét döntően befolyásoló jogi helyzetről, a korlátozott forgalomképességről. Mi több, az is megesett, hogy a kirendelt okmányszakértőnek a bűnüldöző hatóság "szűken mérte a bizonyítékokat" - sorolta a bíró a korábbi eljárás aggályos mozzanatait.
